Azt, hogy Ünnep van. Túl kellene látni a főzésen és takarításon, azon, hogy a házat fényesre sikáljuk, és újabbnál újabb ruhákban pompázzunk. Mert Ünnep van. Túl kellene látni azon az egy pohár pálinkán, amikor először köszöntjük a Húsvétot, a tojásfestésen, a parfümön.
Még a megszokott templomba járáson is túl, nem azért menni, mert kell, vagy mert elvárja a közösség. Legalább most ne azért.
Én túl szeretnék látni a körülöttem lévő felületességen.
Az Ünnep azért van, hogy hinni tudjunk, és hinni akarjunk. Nem kizárólag a tavasz ünnepe a Húsvét, hanem a feltámadás ünnepe. Ne legyen a népszokások ünnepe, inkább váljon a lelkem ünnepévé, hogy felelevenítsem azt, amiben hiszek, akiben hiszünk.
Nem számít milyen hosszú az imádság,amit Hitvallásnak nevezünk, nem számít, milyen a ruha, amelyben templomba megyek. Nem számít, hány szelet hús van az asztalon, az számít, hogy az ünnep lelkileg is jelentsen számomra valamit . Mert Karácsony, mikor Jézus megszületett, Húsvét, mikor feltámadt,Pünkösd, a Szentlélek ünnepe mind olyan ünnepek, amelyek segítségével, amelyek alkalmával erősíthetjük a hitünket. Még akkor is, ha nem lehet megmagyarázni a feltámadást.Még akkor is ha közhely. Vannak közhelyek, amelyeknek még mindig van mondanivalójuk. Számomra legalábbis van még.
Legyen egy bensőséges alkalom a Húsvét, felejtsük el mások mondandóját kiforgatni. Legyen nyugalom és béke. Érezzünk hitet .
Áldott Ünnepet mindenkinek!
