Utolsó lépések. Néhány mozzanat, néhány érzés.

1

Ma vallásórán azt csúszott ki a számon, hogy : "A 2011-es szalagavatót majd hamar elkezdjük szervezni..." Aztán rádöbbentem, hogy én a következő tanév egyetlen mozzanatát sem fogom teljes értékű kollégistaként szervezni. Kiestem az óra ritmusából, és azon kezdtem el gondolkodni, hogy mégis ki lehet az, aki várja az egyetemet? Ki az aki azt akarja, hogy ennek vége legyen? Négy év alatt találtam egy új családot, embereket, tanárokat, akikre felnézek, és jövőre már senki nem fog úgy nézni rám, mint egy aktív kollégistára, vagy akár a nagyszájúra, arra aki lóg, vagy arra aki mindent belead. Jövőre én már csak(?) egy VOLT kollégista leszek. Magammal fogok szembenézni a tablónkon, és mivel elég sok galibát okoztam, az sem biztos, hogy mások kedvesen fogják nézni a képemet. Azért visszajárok majd. Tavaly kérdezgettem a tizenkettedikeseket, hogy nekik milyen érzés, és üresnek tűnt minden amit akkor mondtak. Most már értelmet nyert. És a legrosszabb az, amikor a mélypontok alkalmával szinte várom, hogy vége legyen. Ez még fájóbb...

2.

Ma kellett beadnunk az összesítő teljesítménylapot. Kicsit fájt, hogy egyetlen oldalon kellett összefoglalnom azt, amit négy év alatt tettem. A tragikomikus inkább az volt, hogy egyetlen oldalt sem sikerült betölteni. Pedig szenzációsan megszerkesztett oldal volt, két részre felosztva: első rész, versenyek, második rész, közösségi tevékenységek. Gondolkodtam, törtem a fejem, a versenyek részhez írtam is, sokat. A közösségi tevékenységek részhez pedig a következőket:

Színjátszó kör tagja

Kórustag

Szervezői munka

Cipó diáklap főszerkesztője

Iskolazenekar tagja

Egymás alá írtam őket, hogy többnek tűnjenek. De nem lett több. Lehet, hogy nem is kellene több legyen...

Na sebaj, majd jövőre , gondolom, aztán eszembe jut: már régen vége, egy szenzációsan megszerkesztett lappal közelebb jutottam a ballagásomhoz, az érettségihez, s nemsokára el kell mennem. Ezen a nyáron már nem lesz szobám, ahova beugorhatok vakáció közben. De azért majd beugrom, látogatóba. Nyáron az iskola épületében mindig olyan kellemesen hűvös a levegő.

Húha.