Leltár
A főbérlő tulajdona
Szoba
1db. 10x10 es kartonpapír, fa keretben, üveglappal: Leltár
2 db. szék
1 db. Asztal
1 db. Ágy
1 db. Rádió
1 db. Ruhásszekrény
Konyha:
1 db. Hűtőszekrény
1 fiókos konyhaszekrény
2 db. Villa
2 db. Kanál
2 db. Kés
1989. augusztus 29.
Kulcsok zörögtek, mielőtt az öreg hölgy a lakásba lépett volna. Ugyanazokkal a mozdulatokkal nyitotta ki az ajtót minden nap, munka után.
Táskát levenni a jobb vállról.
Bal kézzel a kis oldalsó rekeszbe nyúlni.
Kulcscsomót kivenni a táskából.
Táskát a jobb vállra venni.
Bal kézzel, a zölddel jelölt kulcsot kiválasztani.
A zárba illeszteni.
Elfordítani.
Kihúzni a zárból a zölddel jelölt kulcsot.
Visszahelyezni a zölddel jelölt kulcsot a táska kis oldalsó rekeszébe.
Átöltözni, rendet rakni, rádiót bekapcsolni.
Életének minden mozzanata erről a szertartásosságról szólt. Délután öt óra harminc perckor evett utoljára, vajas kenyeret párizsival, minden nap.
Majd minden nap hat órakor paprikakoszorút kezdett fűzni. A lányának küldte el, aki eladta azokat. Még egyetlen nap sem gondolkodott a paprikakoszorún. A rádiót hallgatta, szerdánként este nyolc órától a szomszédasszonyhoz ment, beszélgetni.
Augusztus huszonkilencedikén azonban tehetetlen volt, a koszorúk sem sikerültek olyan jól, mint eddig minden egyes nap, mert gondolatai nem a rádió körül forogtak, mozdulatait mintha nem ő uralta volna, megszűnt belőlük a monotonitás. Kezei remegni kezdtek, s elmélkedésének tárgya valami egészen más lett:
“Ha felűzöm a paprikát, koszorúvá lesz. Ha nem teszem, a paprika maga marad, önmaga, semmi sem történik, pedig íze, színe, formája is ugyanolyan. Tehát a cérna az, ami összetartja a paprikakoszorút, annak ellenére, hogy másodlagos, nem érdemleges része a koszorúnak. Vagy nem a cérna tenné?”
Amitől a paprika koszorúvá válik, attól az erőtől sok minden megváltozhat, hiszen talán nem is a cérna, nem is a paprika, ami valami mássá alakítja az alkotóelemeket. Talán az emberi erő. Vagy valami még hatalmasabb.
Az öreg hölgyet megrémítette saját fantáziájának ereje, mellyel a paprikakoszorú esetét kezelte, hiszen megváltoztatta hozzáállását egy témához, amely semmivel sem jelentett többet számára életének egyik szürke pontjánál, semmivel sem volt különb mozzanat, mint
bal kézzel a zölddel jelölt kulcsot kiválasztani.
Egy pillanatra abbahagyta a megkezdett munkát. Egy pohár vizet ivott. A rádióban egy autóbalesetről számoltak be.
“Vigyázhatnának jobban is”- gondolta, s mellé azt is, hogy következő alkalommal mindenképp figyelmeztetnie kellene a szomszédasszonyt: nagyon figyeljen oda az úton, ha vásárolni megy. Lám, most is mi történt szegény gyerekekkel. Rémes baleset…
Felfűzte a maradék paprikát a cérnára, dobozba tette, majd aludni tért. A kulcscsomót az asztal bal alsó szélére tette le, a zöldet gondosan kiválasztva, hiszen holnap is be kell zárni az ajtót.
A falon a kész leltár lógott.