Földes László, Hobo József Attila estjén vettem részt a minap.
Hallgattam már elég zenés feldolgozást, szavalatot, többé-kevésbé youtube-on...
Hallottam Latinovitsot szavalni Eszméletet, Nagyon fájt... Hihetetlen, elismerem, csodálatra méltó, a lényeget mondja el, úgy ahogy azt érdemes elmondani.
Azt viszont nyugodt lelkiismerettel közlöm, hogy Hobo előadása éreztette velem legjobban azt, amit érezni akartam, és amit éreznem kellett József Attila verseit hallgatva.
Mennyire másképp fájt a Nagyon fáj... Így utólag azt látom, hogy magamban verset olvasni egy bizonyos korlátot is jelent. Még saját magamban ízlelgetve a szavakat , a mondanivalót, sem tudom azt érezni amit a vers megmutathat nekem.
Szükség van egy koordinátorra, egy közvetítőre . Nekem szükségem van egy olyan személyre, aki igazi kapcsolatot teremt köztem és a vers között.
Úgy érzem, Földes Lászlóban, az ő szavalatában találtam meg ezt a közvetítőt.
Talán nem vagyok még elég érett, hogy egészében átérezhessek , és megérthessek ilyen költeményeket, hogy József Attila művészetének minden mélységét és magasságát bejárhassam, és hogy erről még véleményt is mondjak. Biztos vagyok benne, hogy az ilyen előadóesteket mindenki másképp értelmezi. Én azt hiszem, azt amit átérezhettem akkor este, átéreztem.
József Attila költészetében szabadság van, ami sosem fog kiveszni belőle, ellentétben velünk.
Kellenek emberek, akik átadják nekünk ezt a szabadságot, akik összekötnek József Attilával, a költészettel.
Ilyen személlyé vált december 9-én számomra Hobo.
http://www.youtube.com/watch?v=d-aMhYmh3Xg