Dédnagymamámnak , Irénnek küldték , esküvője előtt néhány nappal. Tanulságos, egyszerű. Hány embernek mondja ezt el jóakarója ? Levélben...
"Édes Irénkém!
Ha elgondolom, hogy te öt nap múlva már asszony leszel, önkénytelenül is megáll a toll a kezembe, s egy könny gördül ki a szememből.Ne érts félre, édes Irénkém, nem azért, mintha nem helyeselném a házasságodat. Nem ilyennek képzeltem és szerettem volna, de ha az Isten így rendelte, legyen meg az Ő szent akarata. Azt a könnyet a szerető aggodalom sajtolta ki a szememből, hogy vajon leszel é olyan boldog amilyennek Te elképzelted a jövendő életed? Meg fog e és meg tud e az a férfi úgy becsülni téged, mint ahogy azt Te megérdemled? Én nem ismerem a vőlegényedet, így bírálatot nem mondhatok Róla. De édesanyád azt írta, hogy egy józan életű, szerény jó fiú. Ha ez így van, s ha még hozzá Téged nagyon szeret is, úgy hiszem, hogy boldog leszel,amit én is szívemből kívánok. De nehogy azt hidd édes Irénkém, hogy a házasság csak az egyik félre ró kötelességet. Nem, kis lányom, mind a kettőre. Mind a kettőtöknek alkalmazkodnotok kell egymáshoz, egymást kölcsönösen meg kell becsülni, ez az alapja a megelégedett házas életnek.Szeretnélek ellátni sok jó tanáccsal, de azt levélben nem igen lehet. Fáj a lelkem, hogy nem lehetek Melletted én is , mikor egy ismeretlen új élet küszöbére lépsz. De ha most nem is tudok ott lenni, ha az Isten megsegít, legközelebb majd az új otthonodba kereslek fel, és saját szememmel győződöm meg róla, hogy Te csakugyan asszony lettél amit én semmiképpen sem tudok elképzelni, mert az én szemembe Te még mindíg az a vékony sápadt , babávaljátszó kislány vagy. Most veszem észre csak, hogy én milyen öreg vagyok, hogy már Te is a nyakamra nőttél.
Én tehát ,édes Irénkém, innen a távolból kívánok Neked jövendő új életedbe minden jót egészséget, megelégedést. De egyre figyelmeztetlek. Hogy bármilyen jól , s megelégedetten éreznéd magad új otthonodba, egyről soha se feledkezz meg. Hogy Neked van egy szegény beteges öreg édesanyád, aki szíve egész melegével csak Téged szeret, s aki csak Érted küzdött ,fáradozott, dolgozott , s akinek Rajtad kívül senkije sincs,azt az édes Anyát becsüld meg s ezután is juttass a szeretetedből Neki, mert ő ezt igazán megérdemli. S mindíg jusson eszedbe, hogy édes Anyát csak egyet ad az Isten mindenkinek s az minden körülmények között velünk érez. Az esküvőd napján gondoljatok Ránk, gondolatban mi is veletek leszünk.
Az ég áldása szálljon Reátok szívemből kívánom .
Kis Anyukád"