Mondhatjuk úgy is, hogy élményke, apró észrevétel, tanulság. Egy kis folt.
Szüleimmel meglátogattunk egy idős nénit, Komádiban.
Szegénynek fáj a lába, alig tud járni, még az udvarra is nehéz kimennie. Sokszor elesett már. Miközben mesélt, és sirdogált szegény, az jutott eszembe, hogy én minden szabadidőmet a számítógép előtt töltöm, vagy kimegyek a városba, bulizni, fesztiválra, vagy akár ruhát teríteni, szomszédba, szaladni, satöbbi. Minden mozdulatom természetes, magától értetődő, és valamilyen cél vezérli.
Úgy döntöttem tehát, hogy minden nap , itthon, vagy bárhol máshol , teszek egy kört, sétálok egyet. 5-10 perc, vagy több, nem számít, természetben, vagy utcán, az sem számít. Lényeg, hogy a járás, a mozdulat öröméért tegyem.
Ahogy eláll az eső, el is indulok:)
