Két vers

Két vers Dankuly Csabától, nemrég bukkantam rájuk. Valaki megtalálta őket nekem.

1.

Lebukott. Mert egyik csapás a másik

után érte. Érted. De aztán... (a fordulat előbb-

utóbb bekövetkezik, különben

vége a mesének) ...felszínre

verekedte magát és erőteljes

csapásokkal partot ért. Most visszaadja,

amit kapott! De mi is van

itt. Mi. Semmi. Tűz

a nap. Szélcsend. Pálmafa vagy

olyasmi. Homok. Ki lehet

feküdni rá

szárítkozni. Ez most

vicc?

Nem.

Előbb pihenj, s csak utána

akciózz. Heverd

ki.

Igen. Jó fej vagy. Körös-

körül tenger. Amerre csak

fordulok... Szép.

2.

NyemaNynek

Egy útkereszteződésben
álltunk.
S vártunk. Valamiket
mondott. Valamiket
én is. De nem
értettük jól
egymást. Kurva
nagy zaj volt. De azért nem
hagytuk
abba. Ab
ovo. Nyomtuk egymást
túlkiabálva
a. Bizony. Ő a
magáét, én az
enyémet. Nyema
vicc. Mígnem
egyikünknek
mennie kellett. Neki
vagy nekem. Nekem
v. neki

Még egy kis élmény.

Mondhatjuk úgy is, hogy élményke, apró észrevétel, tanulság. Egy kis folt.

Szüleimmel meglátogattunk egy idős nénit, Komádiban. 

Szegénynek fáj a lába, alig tud járni, még az udvarra is nehéz kimennie. Sokszor elesett már. Miközben mesélt, és sirdogált szegény, az jutott eszembe, hogy én minden szabadidőmet a számítógép előtt töltöm, vagy kimegyek a városba, bulizni, fesztiválra, vagy akár ruhát teríteni, szomszédba, szaladni, satöbbi. Minden mozdulatom természetes, magától értetődő, és valamilyen cél vezérli.

Úgy döntöttem tehát, hogy minden nap , itthon, vagy bárhol máshol , teszek egy kört, sétálok egyet. 5-10 perc, vagy több, nem számít, természetben, vagy utcán, az sem számít. Lényeg, hogy a járás, a mozdulat öröméért tegyem.

  Ahogy eláll az eső, el is indulok:)

Pusztuló kövek nyomdokában

Kezdődik a bicatúra:)
Hetedik alkalommal szervezi meg a János Zsigmond Unitárius Kollégium a biciklitúrát.
Valószínűleg nem sok fogalmam van magáról az élményről, de mióta tudok róla, minden alkalommal integettem az indulóknak, és vártam a lebarnult, kimerült, boldog, elégedett, élményekkel gazdagodott érkezőket.
Mint kívülálló , elismeréssel és kiváncsisággal fogom figyelni a blogot, és ezúton kivánok mindenkinek sok sikert, balesetmentes túrát. Élményeket nem kivánok, jönnek azok maguktól is!
Kedves túrázók, érezzétek nagyon jól magatokat.

 Újra-újra- újrakezd.:-<

Kiég

Rengeteg új dolog történt velem, velünk az utóbbi időben, olyan gyorsasággal, amilyennel én nem tudtam blogbejegyzést bepötyögni. Ballagtunk, tanultunk valamennyit, ELŐADTUK A GÉZAGYEREKET( erről később bővebben)  aztán átestünk Románia történelmének(:))) legkönnyebb, ám egyben legkeményebbnek ítélt érettségi vizsgáján. Ilyen-olyan eredménnyel, s többé-kevésbé megelégedve. Lényeg ,hogy vége. Nekem legalább is, hiszen az osztálytársaim közül többeknek hátravan még a félvételi. Sok sikert kívánok nekik:)


Számomra tehát következik a diplomák átvétele, beiratkozás az egyetemre, aztán pedig az elvileg legizgalmasabb és leggyönyörűbb nyár. Gondolom a sokszor eltervezett dolgok sosem alakulnak terveinknek megfelelően, hiszen ez sem indul a legjobban. Azt hiszem bebeszéltem magamnak,hogy iskola nélkül nem lesz ugyanolyan, és már most hiányzik. Szétesőfélben vagyok, és azt hiszem kell egy kis idő, hogy összeszedjem magam.
Annyi tennivaló után, annyi program, foglalkozás, munka, zene, színdarabpróba után kiábrándító egész nap filmet nézni, olvasni és napozni. Minden nyáron kiábrándító volt, de tudtam, hogy mi következik. De most nem tudom mi jön, félek, hogy a szesszión kívül nem lesz túl tartalmas az életem. Pedig ezt meg kell oldanom magamnak:)
Lényeg, hogy nézhetek Gézagyerek részleteket a suli youtube kanálisán... :)
http://www.youtube.com/watch?v=6dTTf51Vfa4&feature=channel_video_title