A kérdés , amit olyan sokszor feltettünk próbákon, és én magamban még jó párszor , az, hogy az istendráma Isten drámáját jelenti-e? Hiszen jelenthetné ugyanúgy az ember drámáját Istennel kapcsolatban, vagy akár mást is. Nem lehetek az, aki Istenről beszél, ír, vagy a dráma és Isten kapcsolatát vitatja, csak jó lett volna, ha valaki beszél róla . Mert a dráma üzenete Istenhez kapcsolódik. Van amit megértünk. Azt, hogy Isten ott van, szereplője a darabnak, s része Géza életének. Azt is tudjuk, hogy Géza érti ezt. Talán nem érti, hanem érzi: azt, hogy Vizike portáján nincsenek istenek, azt, hogy Isten figyel, őriz, vigyáz ránk. Érti a hasonlatot, amit Banda és Herda mondanak félszájjal: "Mint egy isten, olyan ott a székben".
Azt már nem tudni, hanem érezni lehet, hogy ki áll legközelebb Istenhez. A karakterek nem társak, nem hisznek, még ha emlékeznek is , milyen lehet az. Az egyetlen téma, amely nem Gézához kapcsolódik, de érintheti ezt a kérdést, a halál gondolata. Mint beszélgetés témája, kétszer is felbukkan a történetben, egyszer poénként, de másodszor veszélyként. Hiszen Batsányinak az asszonyt kellett volna pofánbaszni, mert eldugta a pincekulcsot, de a Bárdi Jani, meg a Kovács Karesz már nem iszik több pálinkát...
De Banda eltussolja a dolgot, megmagyarázza, hogy a halál csak van, megtörténik, beszélni sem érdemes róla. Egyéb kérdést már nem érintenek, hiszen fél egy lesz, dolgozni kell menni.
Rózsika néni hite más, mint bárkié. Maga a világ, amiben él, más mint a többieké. Egyetlen alkalommal mondja ki Isten nevét, mikor meghallja az álhírt, hogy Banda halott. Az ijedtség mondatja ki vele. Amiért én azt hiszem, hogy erős hite van, az a kirohanás. A kétségbeesés, ahogyan kimondja, hogy mindenki mindig ugyanazt csinálja. Feltör belőle, mert fájó azt hallani, hogy a hibás gyerek nem nyugszik bele abba, amibe ő kénytelen. Lehet, hogy erőltetett Rózsika néni hitéről beszélni, de számomra fontos, hiszen Gézának ő beszélhetett Isten megtartó erejéről, arról , hogy vigyáz ránk, figyel a felhőkből, és ő az irányító. Milyen más erő segíthetne az Anyának elviselni ennyi fájdalmat, nyugodtan, karját tördelve végigcsinálni minden monoton napot, és Gézát határtalan szeretettel szeretni?
Géza persze teljesen más. Lehet, hogy ő nem hisz, hanem érez. Minden fogyatékossága ellenére ő az, aki a legközelebb áll Istenhez. Érzi a jelenlétét, és érzi a hiányát is. Hiszen Vizikénél nincsenek istenek, nincsenek irányítók, segítők. És olyan helyen, ahol nincs isten, nem bír megmaradni. Géza isteneknek szólítja a kutyákat, mert vigyáznak, és jeleznek. Banda Gézát szólítja istennek, mert vigyáz, és felelős értük. Géza, az autista, felelős Bandáért és Herdáért, a két "normálisért".
Géza megtalálja Istent, és én azt gondolom, hogy a darab végére sem veszti el őt. Nem a szokványos módon, nem tudatosan, de megtalálja. És kap tőle valamit, amit egyetlen más karakter sem kap, még az anyja sem: felismerést. Bár észreveszi, hogy ha nem állíthatja meg a szalagot, nem érdemes dolgozni, nem hagyja, hogy belefásuljon a munkába, kiugrik a mókuskerékből, mégis minden emberben feltétlenül megbízik. Megtörik, megbántják, de mégis szeret mindenkit. Nem ő az elesett ember, hanem a körülötte élők. És ő meglátja bennük a szentséget, meglátja és megérzi az Istent.
Mert én azt remélem, hogy mindenkiben, mindegyikünkben Isten lakozik.
